Kovács Henri számára mozgalmasan alakult a tavasz és a nyár eleje. A fiatal magyar díjugrató április óta minden hétvégén versenyen volt, és szinte mindegyikről dobogós helyezéssel tért haza. Ezért is lehetett számára furcsa a legutóbbi hétvége, amikor nem indult versenyen.

„Azért nem maradtam lovaglás nélkül, mert azokat a lovakat, amelyek nem voltak kint velünk legutóbb Poznanban – az úgynevezett háttérlovak – edzésben kell tartani, így velük kellett gyakorolni” - összegzett hétvégi lovas élményeiről Henri.

Emellett természetesen élte a huszonéves fiatalok életét. Ez annyit jelentett, hogy egy nagyobb baráti társasággal egy Balástyához közeli bányatónál buliztak, sütögettek, beszélgettek.

„Jólesett a kikapcsolódás, az úgynevezett normál élet. A buli részemről annyit jelentett, hogy megittam három energiaitalt, mert én vezettem. Egyébként se szoktam alkoholt fogyasztani, a versenyek alatt is hiába vannak különböző rendezvények, ott is oda kell figyelni, mert a legtöbbször másnap is verseny van”.

Henri a következő hétvégén Szegeden versenyez, majd újabb egy hét elteltével, testvérének Kaarlónak fog segédkezni a válogatott németországi versenyén. „Sokszor szoktunk így egymás segítői lenni. Ez jó, mert tudod mi a másik szokása, mire kell figyelni és lelki támaszt is jelentesz neki”.

Henri szerint nagyon jó a versenyzőknek, ha érzik, van ott valaki, aki segít a komolyabb döntések meghozatalában. „Én ezúttal lovas nyelven szólva csak a földről segítem őt, de mindenben egyeztetünk és elfogadjuk egymástól a kritikát is” – mondta Henri kettejük munkakapcsolatáról.

Véleménye szerint olyan ez, mint egy edző-lovas kapcsolat. Mindig megbeszélik bármilyen gond is akadt a versenyen, és hiába ő a fiatalabb, bátyja elismeri, ha igaza van és elfogadja a tanácsait, miként ő is sokszor hagyatkozik testvére megérzéseire.