Kovács Henri az egyik legelismertebb hazai díjugrató. Igaz számára nem volt nehéz sportágat választani, hiszen igazi lovas családba született, szülei mellett testvére is elismert díjugrató. Ezúttal azonban nem vele, hanem a hazánkban a laikusok számára szinte alig ismert versenyszámával foglalkozunk.

A feljegyzések szerint az első nyilvános díjugratóversenyt Angliában, pontosabban Londonban rendezték. Ennek célja a vadászlovak alkalmasságának vizsgálata volt. (A napjainkban is megrendezésre kerülő Royal Dublin Society Show ma is világhírű.)

A verseny során egy magasugró és egy távolugró versenyszámot rendeztek és a szakemberek ekkorra teszik a mai lovassport kezdetét. Igaz ekkor még csak a lovas stílusát értékelték, az ugróképesség értékelése a szabályok változásával vált egyre fontosabbá.

A díjugratás az 1912-es stockholmi olimpián volt először versenyszám, holott a nemzetközi szövetség csak 1921-ben alakult meg, ekkortól kezdődött a szabályok egyesítése. A látványosságának köszönhetően, a díjugratás volt az első a lovassportok közöl, ami a televíziós közvetítéseknek és a szponzori szerződéseknek köszönhetően profi sportággá vált.

Jelentős változás volt a sportágban, hogy 1979-ben életre hívták a Világkupát, így a versenyek egész évben zajlottak, és korábbi kizárólagos szabadtéri rendezvények után, sportcsarnokokban is rendeztek versenyeket.

A díjugratás a lovassportok egyik leglátványosabb, legnépszerűbb versenye. Ebben az ágban található a legnagyobb számú versenyző is. A szabályok leegyszerűsítve: A lovasoknak egymástól eltérő magasságú és szélességű rögzítetlen akadályokból álló sorozaton kell átugratniuk úgy, hogy a legkevesebb verőhibával, a szintidőn belül teljesítsék a meghatározott területű pályát.

Szakemberek szerint az egész a ló kiképzéséről, a ló és lovasa közti kapcsolatról szól, valamint arról, hogy a lovas mennyire képes a lehető legjobb vonalon végigvezetni a lovat, és hogy milyen a ló ugróképessége.

Minden akadály leverésért négy hibapont jár, az ellenszegülés, a pályavesztés, a lóról esés és az alapidő túllépése szintén hibapontokat jelent. A klasszikus számokban minden résztvevő, aki hibátlan alappályát teljesít, összevetésben vesz részt, ahol a gyorsaság is számít. Végül az a ló-lovasa páros nyer, akik a legkevesebb hibát követik el és a leggyorsabb teljesítményt nyújtják.

Miközben számos helyről arról lehet hallani, hogy egyre kevesebben sportolnak, a díjugratás népszerűsége egyre nő. A nehéz gazdasági helyzet ellenére a lovasok nem elhagyják a versenysportot, hanem a gyermekektől a felnőttekig egyre többen érdeklődnek, illetve választják sportágukként a díjugratást.